2019. június 2., vasárnap

Az új Európai Parlament, értékelés és kilátások

A 2019. május 31-i rendezvény összefoglalója

A Bibó István Közéleti Társaság 2019. május 31-én, öt nappal az Európai parlamenti választások után értékelte a friss eredményeket. A rendezvény előadói Bajnai Gordon volt miniszterelnök, Göncz Kinga, az Európai Parlament (EP) volt képviselője (MSZP) és Donáth Anna, újonnan megválasztott Európai parlamenti képviselő (Momentum) volt. A beszélgetést Balázs Péter, a Bibó István Közéleti Társaság elnöke vezette.

A nyilvános esemény a „Chatham House” szabályok szerint folyt: a résztvevők szabadon felhasználhatják a kapott információkat a nélkül azonban, hogy hivatkoznának a megszólalók személyére, politikai vagy egyéb identitására. Így az előadók nem a sajtó számára fogalmaztak, hanem a hallgatósággal osztották meg a véleményüket.

Az Európai parlamenti választások politikai következményeit illetően Magyarországra és az Európai Unió jövőjére vonatkozóan az alábbi fő megállapítások hangzottak el.
A 2019 évi EP-választás tétje nagyobb volt a korábbiaknál, ami a megnövekedett politikai érdeklődésben és a magasabb választói részvételben is tükröződött mind Európában általában, mind pedig Magyarországon.

Nőtt az Európai Parlament súlya a kétszintű európai kormányzásban, ezért nem közömbös, hogy kik és milyen politikai célokkal vesznek részt a munkájában. Habár az EU-szintű jogalkotásban az EP inkább a jogszabályokat jóváhagyó „felsőház” szerepét tölti be, az ún. együttdöntési eljárásban fontos beleszólást kap az elsődleges jogalkotó fórum, a Tanács mellett.

A nagy nemzetközi érdekkonfliktusokban az egyes államok – a legnagyobbak kivételével – nem alkuképesek. Például a nemzetközi klímaegyezmény végjátékában az USA, Kína és Oroszország vettek részt. Ugyanakkor a globális alkukból sem szabad kimaradni, mert akkor mások döntenek rólunk: „ha nem ülsz az asztalnál, rajta leszel a menün”. Az Európai Unió alkalmas keret a kisebb, sőt a nagyobb tagállamok cselekvéséhez, egyfajta „Noé bárkája”, amely védelmet nyújt a globalizáció tengerén.

Az EU súlya megnőtt a politikai döntéshozatalban, mivel a tagállamok számos területen ráruházták a hatáskörüket, illetve együttesen, az EU szintjén tanácskoznak és döntenek. Hátránya ugyanakkor, hogy a tagállami kormányok a rövid távú, hazai politikai érdekeiket követik, ezért csak a népszerű döntéseket hozzák meg. Például megalkották a közös valutát, az eurót, de hiányzik hozzá a fiskális és a bankunió, amelyek nélkül nem teljes a rendszer. Hasonlóképpen a közös külpolitika is „fogatlan” a közös biztonságpolitika nélkül.

Az Európai Unió a világháborús konfliktus utáni békeprojektként jött létre, azután kifejlesztette a jóléti ágát, majd Európa egyesülését követve geopolitikai dimenziókat öltött. Jelenleg az EU a globális versenyképességi versenyben próbál helyt állni. Ma egyaránt napirenden van Európa biztonsága, az integráció gazdasági oldala az újraelosztás kérdései révén, valamint az identitáspolitika számos vonatkozása. Kérdés, hogy milyen politikai programok alapján és mely módon válaszolunk a kihívásokra? Közösen keressük-e a megoldásokat, vagy elszigetelten, egymás rovására? Ebből a szempontból is igen fontos volt az EP-választás kimenetele.

Az előzetes mandátumbecslések a radikális jobboldal előretörését jósolták, ez azonban nem következett be. A szélsőjobb pártok együttesen az EP képviselői helyek mintegy 23 százalékát szerezték meg, ezzel nem tudnak fontos döntéseket megakadályozni, amint azt remélték. Ugyanakkor Lengyelországban, Magyarországon és Olaszországban jelentős súlyt képviselnek. Az európai együttműködés hívei, a centrum pártok nem omlottak össze, egyesek részaránya csökkent (mérsékelt konzervatívok, szocialisták), ugyanakkor mások erősödtek (liberálisok, zöldek). Eddig az Európai Néppárt és a szocialista pártcsalád összefogása elegendő volt a többséghez, az új EP-ben ehhez a liberálisokra, illetve a zöldekre is szükség lesz. Összességében azonban az Európa-párti többség megmaradt a széthúzó „szuverenistákkal” szemben.

Ez a többség az EU vezetőinek kiválasztásába is szeretne nagyobb beleszólást kapni. E tekintetben folytatódik a verseny a tagállamokat képviselő Tanács és a politikai pártok listáin megválasztott EP között. A Tanácsban a kormányok képviselői a hazai mandátumok és érdekek szerint járnak el, ezzel szemben az EP-ben a képviselők egyéni mandátummal rendelkeznek és szabadon, önállóan foglalhatnak állást. Habár tagállami politikai pártok jelöltjeiként kerülnek az EP-be, felül tudnak emelkedni a hazai korlátokon és európai célok és érdekek szószólóivá válhatnak. Fontos azonban, hogy valamelyik nagy pártcsaládhoz tartozzanak, különben elvész a szavuk a 751 tagú parlamentben.
A következő időszakban Európa biztonsága, a közös határellenőrzés kérdései, a schengeni rendszer fenntartása, az európai energiapolitika, a gazdaságpolitika és a versenyképesség és a klímapolitika lesznek a legfontosabb témák.

Magyarországon a Fidesz a túlerős és aránytalan kormányzati hátszélhez képest viszonylag szerényen szerepelt. 13 képviselője lesz az EP-ben, ez kevesebb annál, amit remélt. Az ellenzéki oldalon jelentős átrendeződés történt, minden várakozást felülmúlva nőtt a Momentum és a Demokratikus Koalíció súlya, ezzel szemben csupán egy-egy képviselői helyet ért el az MSZP-Párbeszéd és a Jobbik és kiesett az LMP. Magyarország méltó képviselete két pártcsaládban biztosított: a szocialista és a centrista-liberális csoportokban, de hiányozni fog a zöldeknél. Bizonytalan a Fidesz helye a változatlanul legnagyobb Európai Néppártban, a korábbi felfüggesztéséről még nem született döntés és bizonytalan, hogy visszaveszik-e.

Az EP-választás nyomán kezd kikristályosodni a hazai ellenzéki mezőny, amely az őszi önkormányzati választáson indul, és amely megrengetheti a NER-t. Az ellenzék küldetése, hogy egészséges társadalmat építsen, erősítse a demokratikus tudatot és védjen a szélsőjobb káros hatásaival – a gyűlölködéssel, a széthúzással – szemben.